Fontokról

Gyakori panasz manapság, hogy a régebbi fontok (akár True Type, akár Type 1) nem működnek megfelelően a mai operációs rendszerekkel vagy tördelőprogramokkal — vannak, akik emiatt is halogatják, hogy újabbra cseréljék régebbi operációs rendszerüket (jellemzően Windows 98) vagy programjaikat. A felhasználók legtöbbször kis kockát vagy hasonló jelet látnak viszont a magyar nyelv speciális ékezetes betűi, az ő és ű helyén.

Valójában, persze, ezek a fontok és programok is használhatóak ma is. Ahhoz, hogy az ékezetes betűk a felhasználási folyamat egészén keresztül, egészen a végtermékig, egyformán és a megkívánt módon jelenjenek meg, az szükséges, hogy a feldolgozásban részt vevő összes láncszem egyformán kezelje őket. Ha ebben a folyamatban akár csak egyetlen helyen megszakad a szinkron, az eredmény hibás lesz. Ebből az is következik, hogy a helyes működéshez a láncszemek közötti összhangot kell helyreállítani.

Régebben, az Unicode megjelenése és elterjedése előtt a számítógépes fontok csak igen korlátozott számú betűt tudtak tárolni egy-egy fontban, alig többet kétszáznál. Azok a nyelvek, amelyek nem fértek bele ebbe az igen korlátozott készletbe (angol, mivel néhány idegen szótól eltekintve nem használ ékezetes betűket, valamint Nyugat-Európa nyelvei), így köztük a miénk is, kénytelenek voltak a meglévő készletből kevésbé fontosnak ítélt betűket feláldozni és azokat helyettesíteni saját betűikkel.

Kezdetben Magyarországon a franciában használatos circumflex ékezettel ellátott (közkeletű nevén kalapos) ô és û betűk helyére tettük a hosszú ő és ű betűinket, abból a megfontolásból, hogy ezek a képernyőn hasonlítanak annyira a magyar változatokhoz, hogy a folyamatos olvasást lehetővé tegyék (persze, senki nem gondolta, hogy ezek nyomtatásban is kalapos ékezettel jelenjenek meg, ahol ez megtörtént, súlyos figyelmetlenség és igénytelenség jele).

Később a Windows operációs rendszerekben a Microsoft — a hazai felhasználók megkérdezése nélkül — hatalmi szóval egy némileg eltérő betűpozíció mellett döntött: az ű helye megmaradt, de az ő átkerült a portugálban használatos, hullámvonalas (tilde ékezetes) õ betű helyére.

Az ebből a korszakból származó magyarított fontok tehát egyik vagy másik, esetleg mindkét ő pozíciójában, valamint az ű helyén magyarított rajzolatú betűt tartalmaznak. Fontos megjegyezni azonban, hogy a magyarítás kizárólag a betűk körvonalára terjedt ki. Az összes felhasznált program, beleértve az operációs rendszert, a billentyűzetkiosztásokat, a szótagoló- és helyesírás-ellenőrző programokat, sőt, a fontokat magukat, továbbra is szilárdan meg volt győződve arról, hogy a megfelelő nyugat-európai karaktereket használjuk. Pusztán a képernyőn vagy a nyomtatón-levilágítón megjelenő rajzolatuk lett magyar, semmi más.

Unicode

A Unicode megoldást jelent a fenti problémára. Ebben a szabványban minden betűnek, így a csak a magyarban használt kettőnek is megvan a saját, külön helye, nem kényszerülünk valami más betű helyére, azt kitúrva elhelyezni őket. A Unicode potenciálisan egymilliónál is több betűt tud kezelni, jelenleg közel százezer van már kiosztva, és ezek messze túlnyomó része a kínai, japán és koreai, igen sok jelet felhasználó nyelvek igényeit elégíti ki. A mi tipográfiánkban háromezernél kevesebb betűre van szükség, és ebben már minden benne van, mindenféle ékezetes betű, és számos tipográfiai alternatíva, ligatúrák, kurrens számjegyek, kiskaptiálisok, sőt, matematikai és egyéb szimbólumok, speciális matematikai ábécék, valamint görög és cirill betűk, ékezetesek is. MagyarÉkes 3.0 programunk is ennyi, maximum közel 2700 betűs fontot képes készíteni.

Nagyon fontos megjegyeznünk, hogy a Unicode semmi más, mint egy szabvány arra, hogy miképpen lehet nem legfeljebb kétszázötven, hanem akár százezer-millió-féle betűt kezelni a programokban. Ennél többet azonban önmagában nem jelent. Ahhoz, hogy kihasználhassuk előnyeit, a programjainknak támogatniuk kell ezt a szabványt. A Windows maga ezt megteszi, a Win98 csak ímmel-ámmal, félszívvel, de az NT-termékcsalád tagjai (NT 4, Windows 2000 és XP) teljes egészében, sőt, belső feladataikhoz is kizárólag ezt a betűkódolást használják. Ennek megfelelően például a mai billentyűzetkiosztások (akár magyarított Windowsunk van, akár angol nyelvű, választhatunk magyar billentyűzetet) az ő és ű lenyomásakor nem a régi, kalapos-hullámvonalas betűk kódját, hanem a magyar betűk saját, Unicode szerinti értékét továbbítják a programokhoz.

Csakhogy könnyen lehet, hogy az a program, amit használunk, nem tud mit kezdeni a Unicode-os betűkódokkal. És, sajnos, a tördelőprogramok nagyobbik része ma még így van ezzel, se a Quark, se a Ventura, se a PageMaker nem Unicode-kompatibilis, egyedül az InDesign az. Könnyű volt az Adobenak, mert amikor ők elkezdték az InDesignt, akkor természetes volt, hogy rögtön így írják meg, a többieknek azonban a meglevő kódot kellene átalakítani, és az sokkal nehezebb feladat. A Venturásoknak talán biztató hír, hogy a Corel mind a Word Perfectet, mint a Draw-t a 12-es változataikban már átalakította Unicode-ossá.

Az, hogy egy program nem támogatja a Unicode-ot, nem azt jelenti, hogy ezeket a fontokat egyáltalán nem is látja. Látja, de csak az alsó 255 karaktert, mintha régi, Unicode előtti időkből származó True Type vagy Type 1 fontok lennének, de nem lesz képes kezelni a feljebb levő karaktereket, így például a magyar betűket sem. Emiatt jelennek meg kockák az ilyen programokból, ha meggondolás nélkül mai Unicode-os billentyűzetkiosztással és fontokkal próbáljuk őket használni.

Átmeneti megoldás

Átmeneti megoldásként szóba jöhet, hogy ha mindent visszaalakítunk a régebbi megszokásokhoz, akkor visszatérhet a régi megbízhatóság is. Ha tehát feltesszük akár a legújabb XP-re a Unicode-ot nem tudó programunkat és a régebben használt True Type vagy Type 1 fontjainkat, akkor mindennek itt is működnie kell, egyetlen feltétellel: a betűk begépelésekor sem szabad a Unicode-os kódokat beíró gyári billentyűzetkiosztást használnunk. Ha csak pár betűre van szükségünk, elmegy helyette az Alt+0245 és hasonló kódbeírás (minden kód, ami 255 alatt van, még innen van a Unicode-on). Nagyobb szövegeknél, de még mindig alkalmi megoldásként a szövegszerkesztőben előre kicserélhetjük a keres-kicserél funkciókkal a Unicode-os betűket a régebbi változatokra.

Rendszeres használathoz ez nem elég kényelmes, így ilyenkor inkább egy új billentyűzetkiosztást kell készítenünk, amelyik rögtön a megfelelő betűkódokat használja. Létezik erre a célra több program is, köztük egy ingyenes a Microsofttól, a Microsoft Keyboard Layout Creator.

Ellentétben a régebbi, Windows 3.1 vagy 95/98 korában használatos megoldásokkal, ahol ezek a segédprogramok állandóan futottak a háttérben, hogy a kívánt kiosztásnak megfelelőre módosítsák az eredeti billentyűk értelmét, ezek a maiak már másképp működnek: ugyanolyan önálló billentyűzetkiosztást készítenek, mint amilyet a Windowszal eredetileg is szállítottak vagy százat, csak éppen a saját igényeink szerint. Ebből következik, hogy a kiosztás elkészülte után a készítőprogramra magára nincs szükségünk, sőt, a billentyűzetkiosztást át is vihetjük akárhány másik számítógépre, ahova a készítőprogramot fel sem kell telepítenünk.

Mivel az operációs rendszer, valamint az elterjedt szövegszerkesztők és irodai programcsomagok (Microsoft Office, Open Office) továbbra is támogatják a Unicode-ot, nem célszerű teljes egészében lemondanunk róla, tehát jobb az eredeti mellé egy másodlagos billentyűzetkiosztást készíteni, és szükség szerint váltani a kettő között.

Ezen a módon tehát hibátlanul használni tudjuk korábbi programjainkat és fontjainkat, bár továbbra is gondoskodnunk kell majd például a beérkező, Unicode-ot használó szövegszerkesztőkből származó szövegek konvertálásáról.

Virtuális és valódi fontok

Eddig a régebbi fontok és régebbi programok egymáshoz igazításáról volt szó, de programok és fontok között további kombinációk is elképzelhetők. Vegyük például a régebbi programokat és az újabb fontokat. Írtuk, hogy a Unicode-ot nem ismerő program nem tud mit kezdeni az olyan fontokkal, ahol a szükséges ékezetes betűk az alsó, régről megszokott tartomány felett, a Unicode felségterületén találhatóak, mivel nem képesek 255-félénél több karaktert kezelni. Igen ám, de hogy melyek legyenek ezek, azt azért lehet befolyásolni. A Windows nyújt egy speciális szolgáltatást: kérésre képes virtuális fontot létrehozni, amelyben a Unicode-os font egész területéről származó betűket leképezi az alsó tartományba, hogy a Unicode-ot nem ismerő programok is felhasználhassák. Ezek azok a fontok, amelyeket a programokban Times New Roman CE, CYR, Greek és hasonló neveken találhatunk meg.

Ezzel a megoldással azonban gondok is akadnak. Először is, nem teljesen szabadon, tetszésünk szerint dönthetjük el, hogy mely ékezetes betűk és hova kerüljenek ebben a virtuális fontban. A Windows felkínál egy pár szabványos lehetőséget, méghozzá azokat az ún. kódlapokat, amelyek korábban szabványosként kialakultak a kelet-európai, baltikumi, cirill, görög és hasonló nyelvcsoportok igényei alapján. Ahogy megemlítettük közöttük, ez a mi kelet-európai (CE) kódlapunkat is lefedi, tehát elvileg jó lenne a céljainkra. A második nehézség viszont az, hogy magától csak három fontra alkalmazza a Windows ezt a megközelítést, az Arial, a Times New Roman és a Courier fontokra. Ha szükségesnek érezzük, további fontokra is kiterjeszthetjük ezt, de csak a registry-ben kézzel történő szerkesztéssel, a Windows nem kínál semmilyen, az átlagos felhasználónak alkalmasabb és biztonságosabb megoldást.

Harmadik probléma, amely nem minden felhasználót érint, hogy egyes programok (például a Ventura 10) nem szívesen működnek együtt ezekkel a fontokkal.

Mindezen okok miatt ajánlatos ezeknél a fontoknál egy más megoldáshoz folyamodni. Az ingyenes ChCMAP segédprogrammal utánozni tudjuk a Windows virtuális fontjait, méghozzá úgy, hogy egyúttal virtuális helyett valódi, igazi fontokká alakítjuk át őket. Elvégezhetjük ugyanazt a karakterátrendezést, de nem virtuálisan, hanem ténylegesen, azaz létrehozunk egy valóban létező, második fontot, amelyben a kiválasztott kódlap szerint az alsó, nem Unicode-os programokból is felhasználható helyeken jelennek meg a kérdéses ékezetes betűk. További előnye ennek a programnak, hogy a betűkiosztásokat szabadon határozhatjuk meg: a programhoz mellékelve megtalálhatók a szokásos kódlapok, de semmi akadálya, hogy bármelyiket módosítva vagy akár teljesen elölről kezdve további kódkiosztásokat hozzunk létre.

A ChCMAP csak azon fontoknál használható, amelyek egyrészt Unicode-osak, másrészt a True Type-ra jellemző karakterkiosztási formátumot használnak: ezek a Unicode-os True Type és Open Type fontok, ez utóbbiaknál mind a True Type (.ttf kiterjesztésű), mind a PostScript/CFF kódolású (.otf kiterjsztésű) fontokat beleértve.

Régebbi fontok

Az eddigiekben azt jártuk körül, hogy miképpen lehet az újabb, Unicode-os fontokat a korábbi programokkal való együttműködésre bírni. Foglalkozzunk most a fordítottjával: hogyan lehet régebbi fontjainkat a Unicode-ot tudó programokban felhasználni.

Ha a régi fontban már szerepelnek a magyar ékezetek, csak éppen a kalapos-hullámvonalas betűk helyén, akkor nincs más tennivalónk, mint ezeket áthelyezni (átmásolni) az új, Unicode-os helyekre is. True Type fontok esetén a már említett ChCMAP, Type 1 fontoknál a MagyarÉkes 2.0 lehet ebben segítségünkre (ugyan a program alapvetően az ékezetes betűk elkészítésére szolgál, mellékszolgáltatásként a már meglevő betűk áthelyezését is képes elvégezni). Ha nem pusztán a magyar ékezetek áthelyezésére, hanem tipográfiai szempontból teljes értékű Open Type fontot szeretnénk készíteni Type 1 fontokból (ne feledjük, hogy jelenleg egyedül az InDesign képes ezeket teljes egészében kihasználni), akkor a program 3.0-ás változatát kell választanunk. True Type fontokból ilyen tipográfiailag gazdag fontok elkészítésére nincs automatikusan működő program, azt legfeljebb fontszerkesztőkkel, kézi munkával végezhetjük el.

Ha viszont a programban egyáltalán nem is szerepelnek a magyar nyelv ékezetes betűi, akkor a MagyarÉkes előbb említett változatai Type 1 fontok esetében képesek az ékezetes betűk elkészítésére.

Áttekintő táblázat

Sokféle fontról, formátumról és programfajtáról esett szó az előbbiekben, táblázatba foglalva alighanem egyszerűbb az áttekintés. A kihúzott rovatok azokat az eseteket jelölik, amikor semmilyen átalakításra nincs szükség.

Távdiagnosztika

Amennyiben a fenti leírás nem volt elegendő a hiba elhárításához, vagy más, PostScript-fájlokhoz, -nyomtatáshoz kapcsolódó probléma okoz nehézségeket, szívesen vállalkozunk ennek távgyógyítására is az interneten keresztül (ehhez a kérdéses fontokat, PS-fájlokat kell hozzánk elküldeni). Szolgáltatásunkért — természetesen csak a hiba sikeres elhárítása esetén — alkalmanként 2500 Ft + 25% áfa díjat számítunk fel. Összetettebb, programozási munkát vagy helyszíni hibaelhárítást is igénylő esetekben külön árajánlatot adunk. Kérjük, keressenek meg bennünket előzetesen, a problémás fájlok elküldése előtt, amennyiben igénybe kívánják venni e szolgáltatásunkat.